Czene Márta

Elengedési gyakorlatok című kiállításomon kezdtem foglalkozni az engem ért transzgenerációs hatásokkal, a családi traumák, kimondatlan elvárások és normák bénító erejével. Művész családom férfi tagjainak festészetében megjelenő nőképpel, női szereppel, illetve ezek hatásával saját identitásomra, kamaszkori testképemre és viselkedési mintáimra. Aktfestészetüket személyes és női szempontból kontextualizálom, és összevetem családom nőtagjainak valós életével. Az anyaság tapasztalatából és a saját emlékeimből kiindulva folytattam a gondolatmenetet, melyre nagy hatással volt az aktmodellhasználat, mint hierarchikus helyzet, és az aktmodellek személye is.

A középpontban most a női testről és -szerepről alkotott kép gyermekkoron átívelő kialakulási útja áll, a szerepmintákkal és a szexualitás témájával való találkozások alapján. Kisgyerekként ezek a fogalmak és helyzetek ugyan még csak érthetetlen, nehezen megközelíthető módon jelennek meg, mégis, már ekkor tájékozódási pontokat, mintázatokat keresünk bennük. Ellentétek és egybecsengések jelennek meg a gyerekek számára készült mesék szexualitás-szerelem ábrázolásában, és valós környezetük eseményeiben. Ezek hálózatára építik korán kialakuló, sokáig meghatározó képüket a nőiség fogalmáról. Mindemellett nem elhanyagolható a párhuzam a női- és a gyermektest kiszolgáltatottsága között. Az aktmodell, a női szépségeszmény megtestesítőjeként némán, mozdulatlanul pózol, ahogy kérik tőle, míg a kisgyermektől azt várják, hogy szülei minden parancsának ellenkezés nélkül engedelmeskedjen.

Bár a kiállítást kislányom életkora, fejlődése inspirálta, saját, hasonló koromban átélt emlékeimet dolgozom fel.

Két fényképből és egy fotósorozatból indultam ki, melyeket egyfajta mitologikus, művészettörténeti referenciákat használó közegben értelmeztem újra, hogy eltávolodjak a puszta emlékfelidézéstől.

A sorozat Gyöngyit, apukám aktmodelljét ábrázolja, amint az én gyerekszobámban, a gyűrűhintámon pózol. Apukám fényképez. Én és Gyöngyi lánya a háttérben babakocsival játszunk, alakítjuk fogalmainkat az anyaságról. (Hinta, Első látásra rózsaszín)

A másik fotón körülbelül 7 évesen az unokatestvéremmel pózolunk meztelenül egy nyári fürdés után az ő telkükön. A fotót az apukája készítette. A harmadikon a családom feledésbe merült múltjából négy lány jelenik meg, akik közül egyet a kép megőrzői kikapartak. (A kis fürdőzők)

A további két installáció szintén a hideg, halottszerűen passzív szépség szerepet, és az evvel kontrasztban álló testi érzeteket, (Kívül és belül), illetve az elfordulás és tehetetlenség gesztusait (Oda és vissza) jelenítik meg.

A Balthus-variációk sorozat kiindulópontja az ellentmondásos festő, Balthus Akt a kandallópárkány előtt című festménye. Balthus ismert a kiskamasz és gyereklányokhoz való vonzódásáról, nyilván ez a kép is egyfajta voyeur pozícióból mutat egy, a női önkép és annak kialakulása szempontjából nagyon fontos és autentikus pillanatot, amikor a kamaszodó lány a saját változó testét vizsgálja a tükörben. Ehhez a képhez kapcsolódik a Balthus variációk sorozatom, melynek témája a női test változásai. A Balthus által kiemelt, feltétlenül vonzó helyzeten kívül vannak még más változások, amikor ugyan ennyire nem ismerünk rá a saját testünkre, például a terhesség és az öregedés folyamatai közben.
A terhes nő képét magamról festettem, az öregedésről szólót Gyöngyiről, ugyan arról az aktmodellről, aki a Hinta című képen gyűrűhintán függeszkedve jelenik meg egy harminc évvel korábbi testben. A kislány, Vica, a lányom. Az ő életkorában is meghatározó a testhez való viszony, mint a saját test megismerése, a határok, hogy hogyan változik az arcom, ha pofákat vágok, szép vagyok, csúnya vagyok, vicces vagy ijesztő? A képeken festőileg utalok Balthus stílusára, színvilágára, a háttérben keveredik a Balthus kép háttere és az én fürdőszobám. A fürdőszobarészletek az ismétlődés, a változás követhetősége miatt jelentőséget, szimbolikus tartalmat nyernek, kapcsolódnak az ábrázolt életkorokhoz.