Czene Márta

A videó fő motívuma apai nagyanyám, Hikádi Erzsébet festőművész hagyatékában megmaradt, darabokra tört korsó, amit a törések után nagyanyám késő öreg korában, keze és szeme képességeihez mérten, újra és újra megragasztott. A videón ezt a tárgyat forgatom, miközben nagyanyám leveleit olvasom sorsának törésvonalairól, ahogy a nála sokkal elismertebb Czene Béla feleségeként a férjnek szánt ütéseket, a történelem és a női sors nehézségit tompította.

Végül, ennek a mintának elutasításaként, Ai Weiwei gesztusát idézve, elejtem a korsót. Sokszor látszólag segít az emlékek javítgatása, az elfelejtés és szépítgetés, de a valódi gyógyulás inkább radikális változásokból ered.

Minden család a sikereket, a pozitív történeteket adná tovább, miközben ott van az is, amivel megküzdöttünk, de a nyomát is eltüntetnénk. Ezek a történetek sokszor úgy buggyannak ki az asszonyokból, mint a törött váza darabjai közül a ragasztó.

A nőtörténetekből kirajzolható történelmi szál foglalkoztat, ami a csendben viselt fájdalom, az erő feletti láthatatlan munka, az önfeláldozás, az engedelmeskedés és szégyen mítoszának és a szépségével vonzó, gondtalan nő ideálképének feszültsége mentén húzódik.

Nagyanyám egy gyerekkori játékát, amit, sokszor mesélt nekem kiskoromban, felvillanó képek sora idézi. A sínek között fekve szerette nézni, ahogy elhalad fölötte a vonat.